Reggel már tök korán felkeltem, csakhogy normális kinézettel tudjak beállítani. Hát igen, nem szerettem a reggeleket, főleg akkor nem, ha korán kellet ébrednem. De azért nyugi, összeszedtem magam, és pontosan ott is voltam.

-Szia Hugh.-köszöntem neki mosolyogva.

-Oh, szia Pen. Micsoda mosolyhullám. Jó hogy még itt kint összefutottunk, mert bent már nem beszélhetünk. Tudod, nem lenne fair a többi jelentkezővel szemben, ha megtudnák, hogy mi jóban vagyunk.

-Jha, jól van.-bólogattam, csak azt nem értettem, mióta vagyunk jóban, de mindegy, ha ő mondja...

Bent nem is voltak olyan sokan. Alig voltunk vagy 6-an. Azt hittem többen leszünk. Én húztam az utolsó sorszámot, de nem zavart. Hát ahogy láttam a csajok eléggé elkeseredve jöttek ki a teremből. Gondoltam, nem bántak velük kesztyűs kézzel. Nem tudom miért, de én nem görcsöltem. Talán azért, mert sose akartam színész lenni, így nem is zavart volna, ha nem jön össze. Aztán én jöttem. Tök lazán, meg mosolygósan besétáltam.

-Jó napot. Pandora Lisbeth Jane Crow vagyok.-mutatkoztam be.

-Szép neve van.-mondta az egyik hapsi.-És szép a mosolya is, de vajon egy szerep kedvéért képes letörölni az arcáról?-hát elég furán fogalmazott. Ekkor viszont Hugh mondta tovább.

-Szóval, az lenne a feladata, hogy el kéne játszania egy szerepet itt. Maga a sértődött feleség, aki épp megcsalás közben kapja el a férjét. Ordíbál vele, meg hasonlók, végül előhúz egy fegyvert és a lehető legnyugodtabb arccal lelövi. A férjt most Rob fogja eljátszani.-invitált be egy srácot, aki elég jól nézett ki.-És tessék, itt egy játékfegyver. Van 2 perce, hogy fejben átgondolja az egészet.

Kicsit hátat fordítottam nekik, hogy összpontosítsak. Nekem egy nagy szerencsém van ilyen téren. Az, hogy bármibe bele tudom élni magam, csak kell egy fél pillanat, amíg átállok. Mikor készen voltam, ami még fél percbe se telt, jeleztem, hogy kezdhetünk. Mit ne mondjak, simán bele tudtam magam élni.

-Köszönjük.-mondta a hapsi.-Látom sikerült letörölni erre a pár percre a mosolyt, és átváltozott egy bosszúszomjas feleséggé. Majd értesítjük.

-Köszönöm szépen.-mondtam újra fülig érő mosollyal. Majd hátat fordítottam, és kimentem. Épp leintettem egy taxit, amikor Hugh utánafutott.

-Nagyszerű voltál.

-Áh, ugyan. De azért köszi.

-De komoly. Ne kezdj el visítozni, de tiéd a szerep.

-Tessék?-esett le az állam.

-Igen. Már meg is vitatták, és mindenki rád szavazott. De te erről még nem tudhatsz. Elvileg holnapután értesítenélek.

-Uh, értem. Köszi.

-Ne köszönd. Tényleg nagyon tehetséges vagy. Megadod a számod? Akkor majd hívlak a részletek miatt.

-Persze.-kaptam elő egy cetlit, amire ráírtam.-Tessék.

-Jha és ha ajánlhatom, keress egy menedzsert magadnak, mert az jól jöhet.

-Oké, de nem kell keresnem, mert a nagybátyám ilyen téren dolgozik.

-Ez nagyszerű. Akkor majd hívlak. Szia.

-Mégegyszer köszi. Szia.-szálltam be a kocsiba.

Felhívtam otthon Zoe-t, hogy este találkozni akarok vele a kedvenc helyünkön.

Este ott elújságoltam neki a nagy hírt. Jobban lázba jött tőle mint én. Lehet hogy nekem még csak nem esett le ez az egész. Mindegy. Azért egy hatalmasat buliztunk.