Híres vagyok!!! (és ki is használom)

Hát nem nagyon ment a józanodás. Szörnyen rosszul voltam egész nap. Nem is semmihez sem kedvem. De nemhogy csak ez a napom nem sikerült, valahogy az elkövetkezendők sem voltak jobbak. Nyúzottnak, fáradtnak éreztem magam, pedig semmit sem csináltam, csak otthon döglöttem. Tök ideges voltam, mindenkivel csak veszekedtem, aki meglátogatott. Így jól összevesztem Zoe-val, Brad-del és Ian-nel is. Már épp kezdtem teljesen elpunnyadni, amikor egyik nap beállított Ian.

-Szia. Pakolj!-mondta.

-Mi van? Hova pakoljak? Vagy mi?

-Pakolj gyorsan, mert megyünk Hawaii-ra.

-Hawaii?-ültem fel döbbentem az ágyamban.

-Igen. Rossz nézni, hogy ilyen vagy. Tudom, milyen érzés ez, mert velem is megtörtént az első filmem után.

-Micsoda?

-Hogy teljesen leeresztettem. Úgy éreztem, mintha egy egész éven át megállás nélkül güriztem volna.

Hát a fejembe látott.

-Nah siess.-sürgetett.-Még ma megyünk.

-Ma?-most már felugrottam az ágyban.

-Igen.-nevetett.

Tök boldog voltam, hogy ennyire törődik velem. Örömömben a nyakába ugrottam. Szegény nem volt rá felkészülve, így elborultunk. Nah szóval nagy boldogan kezdtem el bepakolni a cuccaimat. Aztán délután már csak azt vettem észre, hogy a repülőn ülünk. Amikor odaértünk, tátva maradt a szám. Csodálatos volt az egész. Rögtön sokkal jobban éreztem magam. Mivel már kezdett sötétedni, ezért a hotelban maradtunk. Élveztük, hogy ketten vagyunk. Másnap aztán lementünk a tengerpartra. Istenem, leélném ott az életem. Nem volt az a rohanás, stressz. Mindenki nyugodt és kedves volt. Szóval egy héten át csak napoztunk, fürödtünk, buliztunk, búvárkodtunk. Teljesen feltöltődve értünk haza. Úgy éreztem kicseréltek, és már sose leszek olyan, mint amielőtt Ian elrángatott nyaralni. Természetesen tévedtem. Sokkal rosszabbá is váltam egy időben. Amikor pont szedtük össze a csomagjainkat a reptéren, amikor hívott Brad.

-Leharapod a fejem már megint?-kérdezte köszönés helyett.

-Nem, már nem. És nagyon sajnálom, hogy olyan hülye voltam. Ugye meg tudsz bocsátani?-kérdeztem mézédes hangon.

-Persze Do. Rád nem lehet sokáig haragudni.-mondta. Hát ez az én szerencsém.

-Szóval miért hívtál?

-Jha, tényleg. Felkínáltak egy szerepet neked.

-Mi? Tényleg? Ilyen hamar?-döbbentem le.

-Bizony. Nem is hinnéd, de nagyon kapkodnak ám utánad. Mindenkit úgy meggyőztél a filmeddel, hogy azóta mindenhol csak azt hallom, hogy Pandora Crow kell nekünk.

-Ne túlozz!

-Nem túlzok. Komolyan minden rendező figyelmét felkeltetted. Nah szóval feltűnt nekem egy szerep, amit szerintem szívesen elvállalnál.

-Mi az? Mondd már!-mondtam izgatottan.

-Így telefonon nem mondom. Majd személyesen.

-Ne csináld már Brad!

-Mondom majd személyesen. Este beugrok, oké?

-Nah jó. Akkor este. Szia.

-Szia.

-Nah mi az?-kérdezte Ian, miközben kifelé indultunk a kocsinkhoz....saját sofőrrel. Nah jó, Ian-é volt elvileg, de hát ami az ővé az már az enyém is:).

-Azt mondta Brad, hogy van egy szerep, ami tetszene nekem.

-És mi az?

-Nem tudom. Csak annyit mondott, hogy tetszene.

Ahogy kiértünk, odajött pár csaj autogrammot kérni tőlünk. Meg fényképezkedni is.

-Ti olyan kedvesek vagytok, meg olyan aranyosak együtt.-mondta az egyik.

-Köszike.-mosolyogtam. Akkor még senki sem tudta, hogy egyáltalán nem mondhatták később rám, hogy kedves vagyok.

Mikor hazaértem, az volt az első, hogy felhívtam Zoe-t. Tőle is bocsánatot kértem a viselkedésem miatt. Tök édes volt, és megértett. Mondtam neki, hogy sétáljunk egyet, ahogy régen szoktunk. Végre megint a régi én voltam Zo mellett. Ugyanúgy nevettünk, meg pletykáltunk mint régen. Ha nem jött volna pár ember oda hozzám autogrammot kérni, akkor el is felejtettem volna, hogy most már híres vagyok én is.

Aztán hazamentem, mert lassan esteledett, és már nagyon vártam Brad-et. Addig neteztem egyet. Elmosolyodtam, amikor láttam, hogy már most vannak fent paparazziképek a Hawaii nyaralásunkról. Pedig ott fel se tűnt, hogy fényképeznek.

Aztán szerencsére megjött Brad is.

-Milyen filmről van szó?-kérdeztem köszönés helyett.

-Szia Dora. Én is örülök, hogy látlak. Igen, köszi, jól érzem magam.

-Jhaj Brad. Ne húzd az agyam!

-Jól van nah. Szóval volt többis. Majd átnézheted mind. De nekem ezen akadt meg a szemem leginkább. Szerintem ezt neked találták ki.

-Brad!!!!

Ekkor viszont megcsörrent Brad mobilja. ÁÁÁÁÁ, nem hiszem el. Elkezdett itt trécselni, és én még mindig nem tudom, milyen filmről van szó.

Már túl voltunk pár premieren, és már csak a New York-i volt vissza. Ott is minden simán ment...az elején. De bárcsak ne mentem volna el az afterpartyra...

Szóval, emlékszem aznap egy hatalmasat veszekedtünk Ian-nel (ekkor kb 2 hónapja voltunk együtt). Nem is emlékszem, hogy mi volt a vita tárgya, de ahogy magunkat ismerem, biztos valami apróság. Tehát nem igazán szóltunk egymáshoz aznap. Aztán az afterpartyn fogalmam sincs, hogyan került oda, szó szerint beleütköztem Lindsay Lohan-be. Szóval a nagy tömegben épp utat akartam magamnak törni, meg ő is, és amikor egymás mellett mentünk el, valaki meglökte őt, és a ruhámra ömlött valami pia.

-Bocsi, ne haragudj. Nem direkt volt.-mondta az incidens után.

-Áh, semmi baj. Megyek gyorsan kimosom belőle a foltot, amíg lehet.-indultam meg a mosdók felé.

-Várj, segítek.-szólt utánam, majd ő is jött velem.

Hál istennek, kijött a folt a ruhából.

-Egyébként Lindsay Lohan vagyok.-nyújtott kezet.

-Igen, tudom. Én meg Pandora Crow.

-Te szerepelsz ebben a filmben?

-Aha. Én lennék.-kicsit tartottam a csajtól, mert hát elég rossz híre van.

-Nagyon jó film, és tök jól játszottál benne.

-Köszönöm.

-Ian a pasid?-kérdezte hirtelen.

-Öhh, igen.

-Jó fogás.

-Igen, az.-mondtam. Jó fogás? Jesszus, hogy lehet egy pasi jó fogás? Ez olyan hülye kifejezés.

-Nem iszunk meg egy koktélt?

-Sajnos nem lehet, még csak 19 vagyok.

-Aztán? Két év és nagykorú leszel. Nah gyere, majd a vip terembe rendelem, ott senki sem látja.

-Hát nem nagyon kellene.-bizonytalanodtam el.

-Ahogy gondolod. De nálatok mindig ez a felosztás?

-Miről beszélsz?-nem értettem.

-Hát hogy te vagy a józan lány, Ian meg a bulizós fiú.

-Még mindig nem értem.

-Jhjah, te csaj. Láttam Ian-t az előbb, és már nagy vígan volt pár csaj, meg néhány tequila társaságában.

-Tényleg?-rezzentem össze.

-Aha.

-Hmm, hol vannak már a koktélok?

Szóval félrevonultunk, és csak fogytak a koktélok. Már egyáltalán nem voltunk józanok.

Valamikor hajnal fele indultunk haza. Amikor mentem ki, szerencsésen letörtem a cipőm sarkát. Lindsay azt mondta, hogy így legalább lesz indokom arra, hogy miért tántorogtam egy kissé. Arra még emlékszek, hogy kint lesifotósok voltak, de arra, hogyan kerültem ágyba, már nem.

Mondanom sem kell, hogy reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Persze nem magamtól, hanem mert valaki eszeveszetten dörömbölt az ajtómon. Brad volt az.

-Dora, te nem vagy normális. Hogy lehetett így beinni? Most ezzel van tele a sajtó.-lebegtette az újságot.

Tanulmányozni kezdtem. Egy kép volt az, ahol épp kifelé jövök a bárból, kissé bedőlve.

-Előfordul.

-De nem fordulhat elő. Egyrészt még nem vagy 21 éves, másrészt meg még csak most vagy a karriered elején, nem ronthatod el.

-Majd szépen megcáfolom ezeket a híreket. Nézd a cipőm a képen. Látod? Ki van törve a sarka. Erre fogom majd a tántorgást.

-Jólvan. De nem lesz mindig ott a cipőd, hogy megmentsen.

-Tudom.-ekkor ismét kopogtattak.

-Oh, szia Ian.

-Szia.-mondta komoran.

Nem is igazán törődtem vele, mert épp megvesztem egy csésze kávéért, szóval annak elkészítésével ügyeskedtem a konyhában.

-Szóval hallom jól buliztál.-mondtam, miután ő is bejött a konyhába.

-Igen. Nagyszerűen. És pasiztál is, mint látom.

-Micsoda?-értetlenkedtem. Erre megfogta a csuklóm. Odapillantottam, és már értettem. Egy telefonszám volt a kezemre írva.

-L.L.?-nézett rám kérdően.-Egy telefonszám, és L.L.?

-Igen, jól látod. Csak az a gáz, hogy nem pasi. Hanem csaj.

-Miféle csaj?

-Lindsay Lohan.

-Ne mondd, hogy tegnap vele ittál.

-De igen. Baj? Mert akkor láthatólag nem zavart téged. Várj, miért is? Jha igen, megvan. Mert épp pár hülye ribi fejét csavartad el.

-Csak beszélgettünk.

-Persze. Nah most menj innen! Te is Brad.-szóltam ki neki.-Takarodás!

Szó nélkül elmentek mindketten, én meg nekiálltam legyűrni a másnaposságot.

Másnap reggel Brad telefonhívása ébresztett.

-Szia Dora! Csak mondom szólok, hogy ma meg holnap pihengess csak, mert holnapután már premier van.

-Micsoda?-ugrottam fel az ágyból.-Már holnapután? De hiszen kell ruhát vennem, meg fodrászhoz mennem. De legfőképp ruhát vennem.

-Ne aggódj! Neked nem kell ruhák után futkoznod. Holnap délután elmegy hozzád egy sminkes, egy stylist és egy fodrász. Majd ők felkészítenek.

-Jha, akkor jó. Uh, bocs, de most sűrgősen telefonálnom kell. Majd hívlak, ha valami van.

-Oké, szia.

-Szia.

Villámgyorsan tárcsáztam Zoe-t. Miután rájöttem, hogy ezt nem tudjuk telefonon lerendezni, ezért elmondtam nagyvonalakban a sztorit, és utána megbeszéltük, hogy találkozunk a kedvenc kávézónkban. Szóval odamentem, és ott aztán 2 órán át elemeztük az új életemet. Majd hazaindultunk. Ahogy kiléptünk a kávézóból, rögtön 2 paparazzo tolta oda a fényképezőgépét az arcomba. Tök meglepődtem. Csak kínosan mosolyogtam, majd elsiettünk onnan Zo-val. Miután hazaértünk, felhívtam Ian-t. Miközben kicsöngött, azon imádkoztam, hogy remélem nem csak álmodtam az előző napot.

-Szia.-köszöntem bele, miután felvette.

-Szia édes!-áh szóval nem álmodtam.

-Csak gondoltam felhívlak. Meg találkozhatnánk is.

-Én is akartalak hívni, de még csak nemrég ébredtem.

-Akkor ebédeljünk valahol. Jó?

-Persze, nagyszerű. Összekapom magam, és megyek hozád.

-Oké. Szia.

-Szia.

Gyorsan valami normális ruhát kerestem, meg persze egy nagy napszemüveget, mint amilyet az igazi sztárok hordanak. Mikor megérkezett Ian, elindultunk valami jó kis ebédlőt keresni. Gyalog mentünk, ami később a vesztünk lett, egyanis úton-útfélen lesifotósokba ütköztünk. De engem nem érdekelt, és ahogy észrevettem, Ian-t se. Fényképezzenek csak. Legalább ezáltal is híresebb leszek:)

 Szóval kényelmesen megebédeltünk, aztán mennünk kellet, vagyis Ian-nek, mert egy másik film miatt hívták egy megbeszélésre. Nem is bántam, hogy elment, így legalább azt csinálhattam, amit szeretek:döglök az ágyon, csokit eszek, és közben valami autós filmet nézek. Aztán szerencsésen el is aludtam. Csak vamaikor éjszaka keltem fel. Kajáltam valamit, aztán tovább aludtam:)

A másnap elég gyorsan eltelt. Nem csináltam semmi különöset. Aztán eljött a premier napja. A reggelt egy nagy kád forró fürdővel kezdtem. Aztán pakolásokat raktam fel, meg minden. Tökéltesen akartam kinézni a premierre. Délután meg is jöttek az embereke, akiket Brad mondott. Álomszép ruhát hoztak nekem. A hajamról, és a sminkemről ne is beszéljünk. Csak hát kezdtem nagyon izgulni. Ian-nel úgy beszéltük meg, hogy külön kocsival megyünk. Így még idegesebb voltam. Amikor a kocsi megállt a vörös szőnyeg előtt, már világgá futottam volna. De nem volt mit tenni, mennem kellett. Hiszen az én premierem, és hozzá kell szoknom, mert ennek a filmnek több premiere is lesz. Szóval nagy levegőt vettem, és mosolyogva kiszálltam a kocsiból. Szerencsésen egy vagy 12 centis sarkú cipőt kaptam, így csak tök lassan tudtam tipegni. Hál istennek odajött hozzám Billy, és vele fényképezkedtem, így legalább nem dőltem el, mert Billy megtartott. És életemben itt először autogrammot osztottam. Az első ember egy fekete hajú korombeli srác lehetett, akinek aláírtam a plakátunkat. Mondta, hogy csak azért nézte meg a premier előtti vetítésen a filmet, mert látta, hogy ilyen jó csaj játszik benne. Aranyos volt. Igaz, azóta már milliónyi autogrammot osztottam ki, de ő az egyetlen, akire emlékszem, és szerintem nem is fogom elfelejteni. Nah jó, van még pár extrém személy, akire emlékszem, de azokat majd később említem.

Szóval a premier elég simán lezajlott. Életem első interjúbeszélgetését is lebonyolítottam, és egyre jobban élveztem a népszerűséget. Az afterparty után valamikor hajnalban értem haza. Mondanom sem kell, hogy teljesen kiütöttem magam.

Szépen zajlott tovább a forgatás. Ian-nel pedig tovább játszottuk a szerepünket, bár sose csattant el csók a nyilvánosság előtt, csak és kizárólag a forgatáson. Mondjuk így is már párként kezeltek minket, csak még nem erősítettük meg a hírt, így nem jelenthették ki konkrétan. Szóval szép lassan eljött az utolsó pár képkocka forgatása. Nem tartott sokáig, így el se fáradtunk. Billy este pár szereplőt, és stábtagot elhívott a villájába, hogy koccintsunk a filmre. Természetesen én is mentem, Ian-nel együtt. Szóval forgatás után hazamentem, hogy lezuhanyozzak, meg átöltözzek.

-Nem is tudom Zoe, olyan fura, hogy mindenki azt hiszi, hogy járunk, aztán meg mégse.-panaszkodtam otthon telefonon Zo-nak, miközben készülődtem.

-Milyen nyávogós vagy. Én a fél karomat odaadnám azért, ha mondjuk Zac Efron-nal, vagy Chase Crawford-dal kellene ilyet eljátszanom.

-Nem olyan jó ám. Gondolj csak bele, egy tök jó pasi van melletted. Ölelgetheted, kézenfogva mászkálhattok, és közben tudod, hogy ez az egész csak színjáték, és nem válik valóra.

-Biztos nem válhat valóra? Mármint azt mondtad, hogy jól kijöttök.

-Igen, de mint csak barát.-ekkor csöngettek.-Várj egy picit. Csöngettek. Biztos Ian az.-majd ajtót nyitottam.

-Szia Pen!-mosolygott rám Ian.

-Szia. Gyere be!-invitáltam.

-Zo, most le kell tennem. Majd hívlak.-mondtam gyorsan a telóba, majd letettem.

-Áh, szóval itt laksz.-nézett körbe Ian.

-Igen. Tudom, nem egy luxusvilla, mint amilyenbe te is laksz, de én szeretem.

-Tök aranyos.-ekkor rám pillantott.-Huu, szexy vagy.

Jha, igen. Egy kis fekete koktélruhát vettem fel.

-Köszi. Te se panaszkodhatsz.

Ekkor nem tudom, mi történt velünk, de egymásnakestünk. A szexy fekete kis koktélruhám a padlón landolt. Aztán röpke egy óra után észbekaptunk, hogy elkéstünk. Gyors összeszedtük magunkat, és elindultunk Billy-hez. Az út nagy részében nem is szóltunk egymáshoz, csak némán magunkba mélyedtünk. Bennem az kavargott, hogy össze akarok ezzel a pasival jönni, mert jól néz ki, jól kijövünk, meg minden. De persze ezt nem mertem kimondani, mert lehet, hogy ő már meg is bánta ezt a röpke pásztorórát. Aztán mégiscsak ő szólalt meg.

-Tudod Pen, hülyeségnek tartom ezt a színészkedést a románcunkról.

-Igen, én is.-mondtam kissé megijedve. Nah jó, ennyi volt, már csak műpár sem lehetünk. Aztán ledöbbentem, amikor folytatta a mondandóját.

-Sokkal jobb lenne, ha tényleg egy pár lennénk. Mármint szerintem, vagyis én szeretném.-kissé zavarban volt.-Szóval mit gondolsz?

Nem mondtam semmit, csak a nyakába ugrottam, igaz a taxiban nehezen ment.

-Ezt vegyem igennek?

-Igen.-mosolyogtam ezerrel, majd megcsókoltam.

Mindketten tündökőlve léptünk be Billy villájába. Tök jól éreztük magunkat, és alig bírtunk leszállni egymásról. Aztán én kicsit előbb leléptem, mert megfájdult a fejem. De azért tök boldog voltam. Gondolkodtam, hogy felhívom Zoe-t, de aztán arra jutottam, hogy tud holnapig várni ez.

Pár jelentéktelen hetet átugornék. A forgatás szépen ment, de semmi különös nem volt. Nah szóval épp mentem egyik délelőtt a forgatásra (jha egyébként már nem Los Angeles-ben forgattunk, hanem Mexico-ban, és ott is éltünk egy szállodában), amikor még a szállodában Tom, a film sajtósa elkapott.

-Pen. Gyere egy kicsit be, beszélnünk kell.-invitált be a szobájába.

-Jólvan.-mondtam. Bent ott volt már Ian, akivel a forgatáson egyébként nagyon jól kijöttünk, jó barátok lettünk.

-Nah Penny, beszélni kellene.-kezdett bele Tom.

-Miről lenne szó?-pillantottam Ian-re. Ő rázta a fejét, hogy fogalma sincs neki se róla.

-Tehát gyerekek. Eddig már elég nagy a film visszhangja. Mindenki érdeklődéssel várja. De! Szerintem lehet neki még egy kis pluszt adni.

-Tom. Normálisan fogalmazz, és mondd ki kerek perec, hogy mit akarsz!-mordult rá Ian. Hát igaza volt.

-Tehát, mi lenne, ha együtt mutatkoznátok a közönség előtt?

-De Tom, hiszen eddig is egy csomószor együtt mentünk bulizni, meg ebédelni.

-Igen, és ez valamennyire fel is kelltette a sajtó figyelmét.

-Ez most komoly?-néztünk össze Ian-nel.

-Nézzétek!-adott elénk egy újságot. Kikaptam a kezéből.

-Nah!-szólt rám Ian, mivel nem látta, mi van benne.

-Szerelem a láthatáron? Billy Sward legújabb filmjének, az Alex White-nak a két főszereplőjét, a Lost-ból is jól ismert Ian Somerhalder-t, és az eddig ismeretlen színésznőt, Pandora Crow többször is látták együtt mulatni. Lehet, hogy a két színészt összehozza a film?-olvastam hangosan.

-Ezt most komolyan gondolják?-kérdezte Ian.

-Figyeljetek! Ti is pontosan tudjátok, hogy mindig összeboronálja a sajtó egy film főszereplőit. És ti még mindezek mellett szinglik is vagytok.

-Mi? Nincs barátnőd?-lepődtem meg. Erről még sose beszéltünk.

-Nincs. Miért? Neked meg nincs barátod?

-Nincs.

-Akkor jól állunk. Nem csoda, hogy összehoztak minket.

-És itt a lényeg.-szólt közbe Tom.

-Arra célzol, hogy játszuk el, hogy együtt vagyunk?-esett le.

-Igen, pontosan.

-Tom, mi nem ezért gürizünk, hogy utána csak annyi maradjon meg a filmből az embereknek, hogy jéé, itt jöttek össze.-fakadtam ki.

-Ezaz.-bólogatott Ian.

-De ha egyszer így is folyton együtt vagytok, akkor nem lenne nehéz kicsit többet együtt lenni.

-Jha, meg kézenfogás, meg csókok....

-Hiszen színészek vagytok. Játszátok el, mint egy filmszerepet. Csak a premierig. Utána "szakítotok".

Ian-re néztem. Ő se tudta, hogy most mit mondjon. Aztán rámpillantott, és olvastam a szeméből.

-Benne vagyok.-mondtuk tök egyszerre.

-Pompás. Nagyszerű. Most mehettek dolgozni.-bocsátott minket utunkra Tom.

-Hát azért volt bőr a képén.-mondtam a forgatásra menet.

-Nem is kevés, de sebaj. Addig megoldjuk.-bíztatott Ian.

Aztán minden szépen zajlott tovább. Mivel aznap elég korán végeztünk, úgy döntöttünk páran a szereplők közül, hogy beülünk valahova koktélozni egyet. Már aznap elkezdtük Ian-nel a mi kis magánszerepünket. A többieknek vagy fel se tűnt, vagy nem mertek szólni miatta, hogy miért megyünk kézenfogva az utcán. Ekkor viszont egy paparazzit sem láttunk. Bezzeg bent a bárban volt kettő is. Szépen eljátszottuk, amit ilyenkor a többi színész szokott. Súgdolóztunk egymás fülébe, amikor a fotósokra pillantottunk, hirtelen szétrebbentünk, meg hasonlók. Szóval helyet akartunk hagyni a találgatásoknak, mert az érdekli igazán a sajtót, amire nem tudja a pontos választ. Most is foghatták a fejüket, hogy akkor mi most együtt vagyunk, vagy sem. Aztán pár koktél után hazamentünk. Hiszen holnap is van forgatás.

Most átugrom azt a pár napot, ami a forgatás megkezdéséig még visszavolt. Szóval tisztán emlékszem rá, egy keddi nap kezdtük el a forgatást. Igen felhős nap volt, de eső nem esett. És mivel én napelemmel működök, ezért igen nehézkésen indult a reggelem. Először is rosszul állítottam be az ébresztőórát, ezért csak fél órám volt, hogy reggelizzek, elkészüljek stb. Aztán alig bírtam taxit fogni. Végül pedig kis híján elütött egy motorosfutár. De sebaj, gondoltam, egy ilyen rossz kezdet nem fogja elrontani a kedvem. Szóval tök örültem egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy ma nem lesz jelenetem Ian-nel. Nem baj, azért teljes erőbedobással dolgoztam. Billy meg is dícsért, és az nagyon jól esett. Aztán eljött a másnap, és még mindig nem volt jelenetem Ian-nel, és harmad nap sem. Viszont ahogy egy nagy csésze kávéval odaértem a helyszínre, megpillantottam őt is. Nah végre, azt hittem már, nem is lesz vele jelenetem. Jha, egyébként nem sorrendben vesszük fel a jelenteket, hanem helyszín szerint. Szóval igen meglepődtem, mikor bejelentették, hogy ma veszik fel az ágyjelenetet.

-Most mondd meg Starla.-panaszkodtam a sminkes csajnak.-Még csak csókjelenetem sem volt soha közönség előtt, nemhogy ágyjelenet. Könyörgöm már, Ian Somerhalder-rel?

-Nyugi Pen. Jól csináltad eddig is, ez is menni fog.

-De én még nem akarok lefeküdni vele.-nyavajogtam. Ekkor viszont Starla röhögésben tört ki. Hát igen, a tipikus "hopp, a pasi a hátam mögött volt, és pont a félreérthető mondatomat hallotta" égés jött. Ian ott állt a hátam mögött, és mosolygott, én meg égtem, de nagyon.

-Nem úgy értettem, ahogy te érted.-kezdtem magyarázkodni.

-Miért? Én hogy értettem?-mosolygott megállás nélkül.

-Remélem nem félre.-pirultam mint állat.

-Nem, dehogy. Nyugi, én is tök izgulok.-ült le mellém.-Még meg se ismertük egymást, csak épphogy bemutatkoztunk, és máris ilyennel kell kezdeni. Elég húzós, de hát ki mondta, hogy könnyű ez a munka?

-De én még ilyet sose csináltam. Mármint vásznon.

-Honnan veszed, hogy én igen?

-Néztem a Lost-ot.-nevettem.

-Jha, már értem.-nevette el ő is magát. Jaj, ezer hála, hogy Chris "felfedezett". Ilyen édes pasit, mint ő.

-Gyerekek, kész vagytok?-nézett be Andy, a producer.

-Igen. Totál készen.-vettem nagy levegőt.

-Akkor kezdünk. Jha, és nyugi Penny. Eddig nagyon jó vagy.

-Köszi Andy.

Kimentünk Ian-nel a lakókocsiból, be egyenesen a stúdióba. Ott be volt rendezve az egyik sarok egy szobának.

-Itt a ruhád Pen.-adta oda az egyik csaj a rumáimat, ami állt egy melltartó-tanga szettből, és egy nagy fehér férfiingből. Hát fel kellett vennem, nem volt mese. Kissé feszélyezve éreztem magam. Szinte laposkúszásban mentem oda a szoba-részleghez.

-Szexy vagy.-mondta hirtelen Ian. Nekem se kellett több, rögtön kihúztam magam, hogy mindenki lássa, ezt rám mondtaXD.

-Gyerekek.-szólt Billy.-Elmondom mit várok. Szóval, itt az a lényeg, hogy épphogy csak megismerkedtetek, nem tudtok ellenállni egymásnak, ezért egymásnakestek. Tehát szenvedéllyel, ha lehetne.

-De nem korai rögtön ilyennel kezdeni?-fakadtam ki.

-Pandora, ha tényleg olyan nagy tehetség vagy, ahogy Hugh állítja, akkor simán menni fog.

-Értem.-bólogattam úgy, mintha a halálos ítélemre bólintottam volna.

-Akkor kezdjük.-adta ki Hugh a megsemmisítő parancsot. Odaültem a kijelölt helyemre az ágyon, Ian pedig velem szemben.

-Nyugi. Én is félek, te is félsz. Majd ketten megoldjuk. Csak nem vegyél tudomást a kamerákról.-suttogta. Hát tényleg nem bánnám, ha nem lennének kamerák....

-És felvétel!-harsogta Billy. Aztán már csak azt vettem észre, hogy Ian-nel csókolózok. Ez nem is olyan nehéz....eddig. Magamban vártam is az elején, hogy mikor mondja Billy, hogy álljunk le, vegyük újra, de nem mondta. Aztán már nem is figyeltem rá, csakis Ian-re összpontosítottam. Hát nem volt nehéz. Aztán már csak azt hallottam, hogy köszönjük, ennyi. Mi van? Vége is?

-Gyerekek, ez nagyszerű volt. Nem kell újravenni. Így volt tökéletes.

-Wáó.-csak ennyit bírtam kinyögni.

-Látod Pen. Ment ez neked.-mondta Ian.-Nagyon jól csináltad.

-Öh, köszi.-igazából még fel se eszméltem az egészből. Még jó, hogy ebédszünet jött. Ian-nel és Julia-val(mellékszereplő) ebédeltem.

-Hát, ti aztán nemsemmi, hogy megoldottátok.-mondta Julia.

-Ezt hogy érted?-kérdezte Ian hambifalatozás közben.

-Úgy, hogy tök jó volt.

-Ez komoly?-kérdeztem értetlenkedve.

-Aha. Én láttam kívülről, és komolyan le a kalappal.

-Ennyire jó volt? Megnézném én is.-tűnödtem el.

-Elhozzam azt a részletet?-kérdezte Julia.

-Mi? Eltudod?

-Drága, a kamera-asszisztenssel kavarok.-vetette oda Julia. Hát igen, szerette az egyéjszakás kalandokat.

-Hozd már el. Én is kíváncsi vagyok.-mondta Ian.

-Oké, 2 perc és itt vagyok.-pattant fel. És tényleg itt volt két perc múlva.

Tátva maradt a szám. Basszus, tényleg jók voltunk.

-Huu, ezt tényleg jól néz ki így kamerán át.-állapítottam meg.

-Tényleg. Ennyire jók lennénk?-nevetett Ian.-Meg kell mondani Billy-nek, hogy legyen még a filmben ágyjelenet.

Még beszélgettünk volna, de hát folytatni kellett a forgatást. Valamikor az éjszaka közepén hullafáradtan értem haza.

Hihetetlenül gyorsan eltelt az a pár nap. Időközben beszerveztem Brad-et, a menedzser nagybácsimat. Ahhoz képest, hogy nagybácsi, nem kell idős emberre gondolni. Anyukám öccse, és igen késői gyerek a családban. Még csak 28 éves. Nah szóval kb ennyit csináltam abban a pár napban, meg persze izgultam. Aztán már csak azt vettem észre, hogy a megbeszélés előtti este ott állok a szobám közepén a pizsimben. Este persze alig bírtam elaludni, pedig csak egy megbeszélésről volt szó. Hát így visszagondolva talán kicsit túlértékeltem a megbeszélést, de hát akkor még csak egy ismeretlen csaj voltam. Reggel Brad hívott.

-Fent vagy már?-kérdezte.

-Most már igen.

-Jólvan Dora, kapd össze magad. Nemsokára ottleszek.-majd lecsapta. Jha igen, ő is szokott becézgetni, de leginkább a Pandora rövidebb változatát, a Dora-t használta. Hát jha, ha valakinek ilyen sok neve van, mint nekem, akkor sajnos meg kell jegyezni az összes ismerőse által használt becenevet, ami esetemben nem épp kevés nevet jelent. Szóval szépen elkészültem.

-Szia Do.-jött be kopogás nélkül Brad a lakásomba.

-Helloka. Mehetünk?

-Persze. Taxival menjünk, és útközbe akkor elmondom, hogy mire figyelj.

-Jólvan. Induljunk.

Hát a taxiba Brad megállás nélkül csak mondta és mondta. Felét fel se fogtam, de nem baj. Az ő dolga, hogy jogilag is minden rendben legyen. Aztán odaértünk. Remegett kezem-lábam, amikor kiszálltam a kocsiból.

-Nyugi Dora. Nem lesz semmi baj.

-De attól még aggódok.

-Felesleges. Hiszen már tiéd a szerep, és gondolom nem akarnak megenni reggelire se.

-Igaz. Nagy baj már nem lehet. Nah menjünk.

Bent a titkárnő egy hatalmas kongresszusterembe kísért be minket. Elég sokan ottvoltak. Nagyon nem is foglalkoztak velünk, ezért szépen meghúzva magunkat, leültünk az asztalhoz. Közben szép lassan szállingóztak az emberek. Már elég nagy nyüzsgés volt, aztán hirtelen elhallgatott mindenki. Megjött Billy Sward.

-Üdvözlök mindenkit.-kezdett bele a beszédbe.-Szép számmal összegyűltünk, és ezt köszönöm. Először is bemutatkoznék. Billy Sward vagyok, a film rendezője,és forgatóköny írója. Remélem az együtt eltöltött idő mindenkiben kellemes emlékeket fog majd a későbbiekben felidézni. Ne felejtsük, mi most olyanok vagyunk, mint egy nagy család, tehát együtt kell működni. Most nem is fogok többet feleslegesen fecsegni. Inkább hallgassák meg Fred-et, aki röviden összefogalalja az elkövetkezendő időszak eseményterveit.

Ekkor felállt Fred, és hosszú mondókába kezdett. Próbáltam figyelni, de amikor áttért jogi terepre, Brad-re hagytam a figyelést. Inkább titokban végignéztem az embereken, akik bent ültek a hatalmas asztalnál. Érdekes emberek voltak itt, és jesszus. Majdnem felsikítotam, ott ült szinte velem szemben Ian, nah jó, lehet, hogy átlósan ült, de tökmindegy. Ő se igazán figyelt Fred-re. Mintha elkalandozott volna, de ekkor hirtelen rámpillantot. Zavaromba félrenéztem. Mégiscsak egy híres színész nézett rám, aztán vettem magamon némi erőt, és visszanéztem rá. Olyan édesen elmosolyodott, én is mosolyogtam. Szóval így mosolyogtunk egymásra, amikor Billy visszavette a szót.

-Most pedig ismerjük meg a két főszereplőt. A férfi főszerepre Ian Somerhalder-t kértük fel, aki el is fogadta. Üdvözöljük Ian-t.

Tapsvihar jött, Ian pedig felállt, és megeresztett egy szuperédes mosolyt a nagyközönségnek.

-A női főszerepre, ami egyben a legfontosabb egy eddig ismeretlen hölgyet szerettem volna szerződtetni.-nah itt kicsit ciki volt azt hallani, hogy ismeretlen.-Ebben Hugh Chris segített, és megtalálta a legnagyszerűbb hölgyet a szerepre. Köszöntsék Pandora Crow-t.

Megint taps, most én álltam fel, és megpróbáltam egy laza mosolyt megejteni. Aztán volt még egy kis beszéd, de közben megállás nélkül Ian-nel flörtöltem. Aztán vége lett a megbeszélésnek. Mindenki szedelőzködött. Gondoltam most vagy soha, odamentem Ian-hez, hogy személyesen is bemutatkozzak. Szerencsére ilyen szempontból nem vagyok szívbajos. Szóval mondtam Brad-nek, hogy kint várjon meg, aztán odamentem hozzá.

-Szia. Már előre örülök, hogy veled dolgozhatok.-állítottam oda hozzá. Valami normálisabbat is kitalálhattam volna, de hirtelen csak ez jött.

-Oh, szia. Én is örülök. Ian vagyok.-nyújtott kezet egy édes mosoly kíséretében. Áh, már most odavoltam a mosolyáért. Neki nem olyan tipikus szépfiús mosolya volt, hanem volt benne valami pimaszság.

-Én meg Pandora, röviden.

-Röviden? Miért, hosszabban?

-Pandora Lisbeth Jane Crow.-mondtam ki egy levegővel.

-Huu, szép név.

-Köszi. Nah én megyek is, csak gondoltam személyesen is bemutatkozok. Örültem.

-Én is. Szia.

-Szia.

Majd kimentem Brad-hez. Visszafele megint Brad beszélt egyfolytában, én meg csak arról álmodoztam, hogy Ian milyen jó pasi, és én együtt fogok vele játszani. Sőt, tuti, hogy csókjelenet is lesz. Amikor hazaértem, nem vártam másra, csakhogy ledőlhessek picit pihenni. Hát igen, szerencsésen el is aludtam, de hát fárasztó napom volt.

Tényleg hívott Hugh, ahogy megígérte. Elinvitált egy kávézóba, hogy ott beszélhessünk.

-Szia Pen!-köszöntött, amikor odaértem a megbeszélt helyre.

-Szia Hugh. Köszi, hogy hívtál.

-Ugyan, semmi. Éhes vagy?

-Talán csak egy fánkra, meg kávéra.

-Oké.-majd intett a pincérnőnek, és rendelt.-Szóval, gondolom elég sok kérdésed van a forgatással kapcsolatban, úgyhogy előbb kérdezz, és majd utána elmondom, ha valami kimaradt.

-Oké. Tehát, első és legfontosabb. Kikkel fogok játszani? Ők is ismeretlen színészek?

-Nem. Vagyis nem mind. Nézted a Lost-ot, mármint a sorozatot?

-Persze, hogy néztem. És imádtam. Csak azt ne mondd, hogy abból valaki?

-De-de. Ian Somerhalder.

-Aki Boone-t játszotta?-lelkendeztem.

-Igen, ő.

-Nem mondod.-sikkongattam.

-Ccst!-rántott vissza a helyemre.

-Jólvan. Bocsi.-suttogtam.

-Még kérdés?

-Szóval én gonoszat játszok majd?

-Igen. Bérgyilkost.

-És összejövök Ian-nel?

-Igen. De sajna a végén megölöd.

-Oh, az nem baj. A lényeg, hogy összejövünk.-még mindig nem tudtam nyugdton maradni.-És mi lesz a film címe?

-Alex White. Ez egyben a te neved is.

-Huuu, tök jó. És valami harcos csajszi leszek? Mint például Angelina Jolie a Lara Croft-ban?

-Igen, hasonló.

-Ez tök jó. Engem ennyi érdekelt.

-Oké, akkor mondom a többi fontosat.-ezzel belekezdett Hugh egy kisregény elmesélésébe. Megemlítette a fizetésem, ami nem lesz rossz, valamit a premiereket is. A többi annyira nem érdekelt.

-Szóval nagyjából ennyi. Egy hét múlva lesz egy nagymegbeszélés. Ha addig valami kérdésed van, akkor hívj. Jha, és a megbeszélésre hívd majd el a menedzser nagybácsit is.

-Oké. Köszi Hugh. Szia.-keltem fel az asztaltól.

-Szia Penny.

Majd otthagytam. Első volt, hogy hívtam Zoe-t. Nem hitt a fülének.

-Ian Somerhalder? Nem mondod?-lelkendezett velem együtt.

-De, bizony. És össze is fogok vele jönni.-síkítóztam a taxiban. Szegény sofőr teljsen kivolt.

-Ezt meg kell ünnepelni.

-Már megint? Inkább csak sétáljunk egyet.

-Jólvan Lis, ahogy gondolod.-hát Zoe mindenhogyan szokott becézni. Mondjunk nálam nem nehéz, hiszen egy csomó nevem volt. Neki meg csak simán Zoe Grey.

-Akkor majd elmegyek hozzád mondjuk fél 8-ra.

-Okés Lizzie. Szia.

-Szia.-tettem le a telót.

Otthon ettem, meg készülődtem, meg picit takarítottam. Mondjuk az nem volt nehéz, hiszen nekem is tipikus pici LA-i házam volt, persze a rezsi az egekben...Nah azért szép kényelmesen elkészültem, és elindultam Zoe-hoz.

-Szia Elis!-ugrott a nyakamba.

-Zozo!-öleltem meg.-Kész vagy?

-Persze. Mehetünk. A sztársétányra?

-A sztársétányra.

A sztársétány nevet csak mi találtuk ki. Ott egy csomó drága koktélozó van, és sok sztár megfordul arra.

-Képzeld Pen. Nemsokára te is sztárként fogsz itt sétálni. és velem.-nevetett Zo.

-Áh, attól messze vagyok. De hogy veled fogok itt sétálni később is, az tuti.

Hát aznap egy sztárt se láttunk, vagy lehet, hogy csak jól álcázzák magukat. Azért jó este volt. Lejártuk a fél lábunk, és tök fáradt voltam, amikor hazaértem. De boldog voltam...nagyon is.

Ha valaki nem nézte volna a Lost-ot, ő lenne Ian SomerhalderXD

Reggel már tök korán felkeltem, csakhogy normális kinézettel tudjak beállítani. Hát igen, nem szerettem a reggeleket, főleg akkor nem, ha korán kellet ébrednem. De azért nyugi, összeszedtem magam, és pontosan ott is voltam.

-Szia Hugh.-köszöntem neki mosolyogva.

-Oh, szia Pen. Micsoda mosolyhullám. Jó hogy még itt kint összefutottunk, mert bent már nem beszélhetünk. Tudod, nem lenne fair a többi jelentkezővel szemben, ha megtudnák, hogy mi jóban vagyunk.

-Jha, jól van.-bólogattam, csak azt nem értettem, mióta vagyunk jóban, de mindegy, ha ő mondja...

Bent nem is voltak olyan sokan. Alig voltunk vagy 6-an. Azt hittem többen leszünk. Én húztam az utolsó sorszámot, de nem zavart. Hát ahogy láttam a csajok eléggé elkeseredve jöttek ki a teremből. Gondoltam, nem bántak velük kesztyűs kézzel. Nem tudom miért, de én nem görcsöltem. Talán azért, mert sose akartam színész lenni, így nem is zavart volna, ha nem jön össze. Aztán én jöttem. Tök lazán, meg mosolygósan besétáltam.

-Jó napot. Pandora Lisbeth Jane Crow vagyok.-mutatkoztam be.

-Szép neve van.-mondta az egyik hapsi.-És szép a mosolya is, de vajon egy szerep kedvéért képes letörölni az arcáról?-hát elég furán fogalmazott. Ekkor viszont Hugh mondta tovább.

-Szóval, az lenne a feladata, hogy el kéne játszania egy szerepet itt. Maga a sértődött feleség, aki épp megcsalás közben kapja el a férjét. Ordíbál vele, meg hasonlók, végül előhúz egy fegyvert és a lehető legnyugodtabb arccal lelövi. A férjt most Rob fogja eljátszani.-invitált be egy srácot, aki elég jól nézett ki.-És tessék, itt egy játékfegyver. Van 2 perce, hogy fejben átgondolja az egészet.

Kicsit hátat fordítottam nekik, hogy összpontosítsak. Nekem egy nagy szerencsém van ilyen téren. Az, hogy bármibe bele tudom élni magam, csak kell egy fél pillanat, amíg átállok. Mikor készen voltam, ami még fél percbe se telt, jeleztem, hogy kezdhetünk. Mit ne mondjak, simán bele tudtam magam élni.

-Köszönjük.-mondta a hapsi.-Látom sikerült letörölni erre a pár percre a mosolyt, és átváltozott egy bosszúszomjas feleséggé. Majd értesítjük.

-Köszönöm szépen.-mondtam újra fülig érő mosollyal. Majd hátat fordítottam, és kimentem. Épp leintettem egy taxit, amikor Hugh utánafutott.

-Nagyszerű voltál.

-Áh, ugyan. De azért köszi.

-De komoly. Ne kezdj el visítozni, de tiéd a szerep.

-Tessék?-esett le az állam.

-Igen. Már meg is vitatták, és mindenki rád szavazott. De te erről még nem tudhatsz. Elvileg holnapután értesítenélek.

-Uh, értem. Köszi.

-Ne köszönd. Tényleg nagyon tehetséges vagy. Megadod a számod? Akkor majd hívlak a részletek miatt.

-Persze.-kaptam elő egy cetlit, amire ráírtam.-Tessék.

-Jha és ha ajánlhatom, keress egy menedzsert magadnak, mert az jól jöhet.

-Oké, de nem kell keresnem, mert a nagybátyám ilyen téren dolgozik.

-Ez nagyszerű. Akkor majd hívlak. Szia.

-Mégegyszer köszi. Szia.-szálltam be a kocsiba.

Felhívtam otthon Zoe-t, hogy este találkozni akarok vele a kedvenc helyünkön.

Este ott elújságoltam neki a nagy hírt. Jobban lázba jött tőle mint én. Lehet hogy nekem még csak nem esett le ez az egész. Mindegy. Azért egy hatalmasat buliztunk.

Pandora Lisbeth Jane Crow a nevem. Ismerőseimnek csak Pen, vagy Penny vagyok. Egyébként nem csak a nevem érdekes, hanem az életem is. Színésznő vagyok Hollywood-ban. Túlságosan hirtelen váltam híressé. Már milliónyi riport, inetrjú, újságcikk szól rólam. Az utcára nem tudok úgy kilépni, hogy ne követne legalább 2-3 paparazzó. Pedig még csak másfél éve robbantam be a köztudatba. Ez a hírnév egy filmnek köszönhető, jobban mondva egy embernek, aki nem más, mint Hugh Chris. Ő fedezett ugyanis fel egy gyorsétteremben. Neki hála, megkaptam életem első filmes szerepét. És itt megjegyzem, hogy sose szerepeltem még semmiben, egy árva reklámban, vagy iskolai színdarabban sem. És egyből a mélyvízbe dobtak, egy hatalmas kötségvetésű filmet készítettek el velem. Szerencsére Hugh nem tévedett nagyot, tényleg van érzékem a filmezéshez, a film pedig hatalmas siker lett. Aztán elszaladt velem egy kissé a ló,de szerencsére lesz pár eset, ami észhez fog téríteni. De kezdjünk mindent az elején. Ugyanis nem ilyen egyszerű ám az élet.

Tehát, mint mondtam, Hugh egy gyorsétteremben fedezett fel. Épp hamburgert majszoltam sültkrumplival, amikor odatoppant mellém egy férfi.

-Szia. Van kedved filmben szerepelni?-szegezte nekem egyből a kérdést.

-Szia. Te meg ki vagy? És egyébként nem csípem a pornófilmeket.-vetettem oda az idegennek.

-Jha, nem. Bocsi, rosszul kezdtem. Hugh Chris vagyok, és szereplőket kersek egy mozifilmhez, ami nem pornó. Egy igen nagy költségvetésű film, és a rendező kérésére teljesen ismeretlen színésznőt kell szerepeltetni benne.

-Bocs, de ezt nem veszem be. És le is kophatsz.-mondtam ingerülten.

-Ezaz. Pont ilyen ember kellene a filmbe. Egyébként itt a névjegy-kártyám, és a munkaadómé is.-nyújtotta oda. Elvettem, és megvizsgáltam, majd röhögve visszaadtam.

-Jha persze. Billy Sward-nak dolgozol. Hogyne...Én meg a mikulásnak.

-Pedig neki dolgozok. De ha nem érdekel, akkor hagylak.-fordított hátat.

-Várj csak.-szóltam utána, mert azért furdalt a kíváncsiság.-Tényleg neki dolgozol?

-Igen.

-És mégis milyen filmről lenne szó?-ültem odébb, hogy leülhessen.

-Nah, csak röviden vázolom. Egy igen ütős akciófilmről lenne szó. Most a sztorit nem részletezem, de kellene a női főszerepre valaki. Meg kell jegyeznem, hogy gonoszat kell játszani. És Billy megparancsolta, hogy a női főszerepre valaki ismeretlent szerződtessek. Tudod, ez szokása Billy-nak, már ha ismered.

-Billy Sward-ot ki nem ismeri? Hiszen ő fedezte fel Fred Ville-t is.

-Igen. Nah szóval Billy azért tett kikötéseket. Itt van a lista, aminek eleget kell tennie a szereplőnek.-majd felolvasta.-Fiatal, 20 év körüli. Szőke legyen, magas és vékony. Karakteres jellemű, lehengerlő stílusú. Színészi múltja ne legyen. Szóval ebből mi illik rád?

-Hát nézzük. 19 éves vagyok, vagyis leszek. Szőkének szőke vagyok. Magas is, márha 173 centi magasnak számít, jha és vékony is. Jellemem? Stílusom? Passz. De abban biztos lehetsz, hogy nem szerepeltem még csak egy iskolai darabban sem.

-Ez mind szuper. Szóval akkor holnap el tudnál jönni a válogatásra?

-Válogatás?

-Igen, sajnos kell a pofa kedvéért, de én mindenképp rád szavazok. Egyébként hogy hívnak?

-Penny vagyok.-mondtam, de elég furán nézett rám, szóval kijaívtottam magam.-Pandora Lisbeth Jane Crow vagyok.

-Huu, szép név.

-Állítólag illik rám. Gondolom itt a szüleim a Pandora részre gondoltak....

-Szóval Penny. Örvendek. Akkor holnap 11-kor várunk a Diamond stúdióban.

-A Diamond stúdióban? Billy saját stúdiójában?

-Persze. Tehát viszlát.

-Hello.-mondtam tök ledöbbenve. Most ez tényleg megtörtént velem. Pedig reggel úgy ébredtem, hogy tuti rossz napom lesz. Huu, haza kell mennem elújságolni ezt Zoe-nak. Ő a legjobb barátnőm, vagyis volt. De majd ez is kiderül, miért pártolt el mellőlem.

Zoe nem akart hinni a fülének, amikor elmondtam a nagy hírt.

-Hisz ez nagyszerű.-lelkendezett.

-Ne ünnepelj, még nem biztos, hogy sikerül.

-Hogyne sikerülne. El sem hiszem, a barátnőm színésznő lesz.

Hát csak nem tudtam lenyugtatni. De aztán megértette, hogy pihennem kell, ezért hazament. Én meg ki is feküdtem, és el is laudtam. Csak tudnám, miért vagyok ilyen fáradt...